Lukrécia
Lukrécia
Hallgasd.Éld meg.Nyiss a zenére.
ARANYBA FOGLALVA MINDEN.
Gyönyörű hang és zaklatott sors jutott neki.
Cserháti Zsuzsa már 22 éve nincs velünk.
Cserháti Zsuzsa EMeRTon-díjas magyar énekesnő, előadóművész. Cserhátit mint a második popgeneráció egyéniségét tartják számon, egyes kritikusok szerint Kovács Kati mellett a magyar könnyűzene történetének legjobb női énekhangja.
Cserháti Zsuzsa Budapesten született 1948. június 22-én. Tíz évig tanult klasszikus balettet, 1965-ben kezdett énekelni; a Rangers, majd a Thomastic együttessel turnézott. Az 1972-es Táncdalfesztivál tette országosan ismertté, melyen a Nem volt ő festő és a Repülj, kismadár című dalokkal indult. Legnagyobb slágere az Édes kisfiam című dal.
1978-ban megnyerte a Tessék választani! versenyt az Én leszek című dallal. Még abban az évben önálló zenekart alapított Európa néven.
Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című szerzeménnyel indult, de semmilyen díjat nem kapott, ám a dal évtizedekkel később óriási sláger lett. Akkoriban Erdős Péter felajánlotta neki, hogy legyen vokalista a Neoton Famíliában Csepregi Éva mögött. Ezt Cserháti mint nyilvánvalóan megalázó és zsaroló ajánlatot visszautasította, így Magyarországon később nem kapott méltó munkákat. Hamarosan hirtelen kivonult a magyar könnyűzenei piacról, ekkor az őt körülvevő szakmai féltékenységből eredő ellehetetlenítésre hivatkozott.
Azonban továbbra is énekelt: külföldön és belföldön egyaránt fellépett. Tizennégy éven át énekelt éjszakánként, magánéleti és szakmai válságai következtében jelentős túlsúlyt szedett fel, majd – átmenetileg – teljesen eltűnt a színpadról.
1996-ban fedezték fel újra, Hamu és gyémánt című albumával óriási sikert aratott. Boldogan vállalt újra fellépéseket. 1996-tól kezdődően négy önálló albuma jelent meg, ami minden korábbi sikeres időszakának zenei termékenységét felülmúlta. 1996–98-ban a Rózsa Records, majd 1999-től a Sony lemezkiadó vette szárnyai alá. 1999-ben orvosai segítségével lefogyott.
Cserháti sosem gondolta, hogy a családján kívül bárki emlékezni fog rá a halála után.
„Nagyon csodálkozna, ha látná, hogy ma is sokan vannak, akik törődnek vele és kimennek a sírjához. Szentül meg volt győződve róla, hogy elnyeli majd az idő, és nehezen lehetett volna meggyőzni ennek ellenkezőjéről” – mesélte Krisztián, aki szerint édesanyja egy kitartó és céltudatos nő volt, ezen tulajdonságokat pedig örökölte tőle.